Tüdőrákos betegek, szükség van-e MRD-vizsgálatra?

Az MRD (Minimal Residual Disease) vagy minimális maradványbetegség egy kis számú rákos sejt (a kezelésre nem reagáló vagy rezisztens rákos sejtek), amelyek a rákkezelés után a szervezetben maradnak.
Az MRD biomarkerként használható, ami pozitív eredménnyel jár, ami azt jelenti, hogy a rákkezelés után is kimutathatók maradványelváltozások (ráksejteket találnak, és a maradék rákos sejtek a rákkezelés után aktivizálódhatnak és szaporodni kezdenek, ami a rák kiújulásához vezet. betegség), míg a negatív eredmény azt jelenti, hogy a rákkezelés után nem észlelnek maradék elváltozásokat (nem találnak rákos sejteket);
Köztudott, hogy az MRD-teszt fontos szerepet játszik a korai stádiumú nem-kissejtes tüdőrákos (NSCLC) betegek azonosításában, akiknél magas a kiújulás kockázata, és a radikális műtét utáni adjuváns terápia irányításában.
Forgatókönyvek, amelyekben az MRD alkalmazható:

Műthető korai stádiumú tüdőrák esetén

1. Korai stádiumú nem-kissejtes tüdőrákos betegek radikális reszekciója után az MRD pozitivitás a kiújulás magas kockázatára utal, és szoros nyomon követést igényel. Az MRD monitorozása 3-6 havonta javasolt;
2. Javasolt MRD-n alapuló operálható nem-kissejtes tüdőrák perioperatív klinikai vizsgálatainak elvégzése, és lehetőség szerint a perioperatív precíziós kezelési lehetőségek biztosítása;
3. Javasoljuk az MRD szerepének feltárását mindkét betegtípusban, a driver gén pozitív és a driver gén negatív, külön-külön.

Lokálisan előrehaladott nem kissejtes tüdőrák esetén

1. Lokálisan előrehaladott nem kissejtes tüdőrák radikális kemoradioterápiája után teljes remisszióban lévő betegek számára MRD vizsgálat javasolt, amely segíthet a prognózis meghatározásában és a további kezelési stratégiák kialakításában;
2. A kemoradioterápia utáni MRD-alapú konszolidációs terápia klinikai vizsgálata javasolt, hogy a lehető legpontosabb konszolidációs terápiás lehetőségeket biztosítsák.
Előrehaladott nem-kissejtes tüdőrák esetén
1. Hiányoznak az előrehaladott nem-kissejtes tüdőrákban előforduló MRD-vel kapcsolatos releváns tanulmányok;
2. Az előrehaladott nem-kissejtes tüdőrák szisztémás terápiáját követően teljes remisszióban lévő betegeknél javasolt az MRD kimutatása, amely segíthet a prognózis megítélésében és további terápiás stratégiák kialakításában;
3. Javasoljuk, hogy kutatásokat végezzenek MRD-alapú kezelési stratégiákról teljes remisszióban lévő betegeknél, hogy a teljes remisszió időtartamát a lehető legnagyobb mértékben meghosszabbíthassák, hogy a betegek maximalizálhassák előnyeit.

Látható, hogy az előrehaladott nem-kissejtes tüdőrák MRD kimutatására vonatkozó releváns tanulmányok hiánya miatt az MRD kimutatás alkalmazása előrehaladott nem-kissejtes tüdőrákos betegek kezelésében nem egyértelműen indokolt.
Az elmúlt években a célzott és immunterápia fejlődése forradalmasította az előrehaladott NSCLC-ben szenvedő betegek kezelési kilátásait.
Az újabb bizonyítékok azt sugallják, hogy egyes betegek hosszú távú túlélést érnek el, és a képalkotó módszerrel akár teljes remissziót is várnak. Ezért abból a feltevésből kiindulva, hogy az előrehaladott NSCLC-ben szenvedő betegek egyes csoportjai fokozatosan felismerték a hosszú távú túlélés célját, a betegség kiújulásának monitorozása jelentős klinikai kérdéssé vált, és feltárást érdemel, hogy az MRD-tesztnek ebben is fontos szerepe lehet-e. további klinikai vizsgálatokban.