Tüdőrákos betegek, szükséges -e az MRD tesztelés?

Az MRD (minimális maradék betegség) vagy a minimális maradék betegség kis számú rákos sejt (olyan rákos sejtek, amelyek nem reagálnak vagy nem reagálnak a kezelésre), amelyek a testben maradnak a rákkezelés után.
Az MRD biomarkerként használható, pozitív eredményt jelent, ami azt jelenti, hogy a rákkezelés után továbbra is kimutathatók maradék sérülések (rákos sejtek találhatók, és a maradék rákos sejtek aktívak lehetnek, és a rákkezelés után elkezdenek szaporodni, ami a betegség megismétlődéséhez vezet), míg a negatív eredmény azt jelenti, hogy a maradék sérüléseket nem észlelik a rákkezelés után (nincs rákos sejt);
Közismert, hogy az MRD-tesztelés fontos szerepet játszik a korai stádiumú nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) betegek azonosításában, akiknek nagy a visszatérési kockázata, és a radikális műtét utáni adjuváns terápia irányításában.
A forgatókönyvek, amelyekben az MRD alkalmazható:

A működő korai stádiumú tüdőrák esetében

1. A korai stádiumú nem kissejtes tüdőrákos betegek radikális reszekciója után az MRD pozitivitása magas visszatérési kockázatot jelent, és szoros nyomon követést igényel. Az MRD megfigyelése 3-6 havonta ajánlott;
2. Javasoljuk, hogy az MRD alapján működőképes, nem kissejtes tüdőrák periperatív klinikai vizsgálatát végezzék, és a lehető legnagyobb mértékben biztosítsák a műtéti precíziós kezelési lehetőségeket;
3. Javasolja, hogy vizsgálja meg az MRD szerepét mindkét típusú betegnél, a vezetői gén pozitív és a vezetői gén negatívan.

Helyileg előrehaladott nem kissejtes tüdőrák esetén

1. MRD-tesztelés ajánlott a teljes remisszióban lévő betegek számára radikális kemoradioterápia után a lokálisan előrehaladott nem kissejtes tüdőrák esetében, ami elősegítheti a prognózis meghatározását és a további kezelési stratégiák megfogalmazását;
2. Az MRD-alapú konszolidációs terápia klinikai vizsgálata a kemoradioterápia után ajánlott, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa a pontos konszolidációs terápiás lehetőségeket.
Fejlett, nem kissejtes tüdőrák esetében
1. Hiányzik az MRD releváns vizsgálatok az előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban;
2. Javasoljuk, hogy az MRD-t kimutatják a teljes remisszióban lévő betegeknél az előrehaladott, nem kissejtes tüdőrák esetében szisztémás terápia után, ami elősegítheti a prognózis megítélését és a további terápiás stratégiák megfogalmazását;
3. Javasoljuk, hogy végezzen kutatást az MRD-alapú kezelési stratégiákról a teljes remisszióban szenvedő betegekben, hogy a lehető legnagyobb mértékben meghosszabbítsák a teljes remisszió időtartamát, hogy a betegek maximalizálhassák előnyeiket.

Látható, hogy az MRD kimutatásával kapcsolatos releváns vizsgálatok hiánya miatt az előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban az MRD kimutatásának alkalmazását az előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákos betegek kezelésében nem egyértelműen jelezték.
Az utóbbi években a célzott és immunterápia fejlődése forradalmasította az előrehaladott NSCLC -ben szenvedő betegek kezelési kilátásait.
A feltörekvő bizonyítékok azt sugallják, hogy egyes betegek hosszú távú túlélést érnek el, és várhatóan a képalkotással is teljes remissziót érnek el. Ezért abban a feltevésen, hogy a fejlett NSCLC-ben szenvedő betegek csoportjai fokozatosan felismerték a hosszú távú túlélés célját, a betegség visszatérési monitorozása fő klinikai kérdéssé vált, és hogy az MRD-tesztelés is fontos szerepet játszhat-e abban, hogy a további klinikai vizsgálatok során megvizsgálják.