Tüdőrákos betegek, szükséges-e az MRD-vizsgálat?

Az MRD (minimális reziduális betegség), vagy minimális reziduális betegség, kis számú rákos sejt (a kezelésre nem reagáló vagy arra rezisztens rákos sejtek) jelenléte, amelyek a rákkezelés után a szervezetben maradnak.
Az MRD biomarkerként használható, pozitív eredmény esetén a rákkezelés után is kimutathatók reziduális elváltozások (ráksejteket találnak, és a reziduális ráksejtek aktívvá válhatnak és szaporodni kezdhetnek a rákkezelés után, ami a betegség kiújulásához vezet), míg negatív eredmény esetén a rákkezelés után nem észlelhetők reziduális elváltozások (nem találhatók rákos sejtek);
Közismert, hogy az MRD-tesztelés fontos szerepet játszik a magas kiújulási kockázatú, korai stádiumú, nem kissejtes tüdőrákos (NSCLC) betegek azonosításában, valamint a radikális műtét utáni adjuváns terápia irányításában.
Forgatókönyvek, amelyekben az MRD alkalmazható:

Műtétképes korai stádiumú tüdőrák esetén

1. Korai stádiumú nem kissejtes tüdőrákos betegek radikális reszekciója után az MRD-pozitivitás a kiújulás magas kockázatára utal, és szoros nyomon követést igényel. Az MRD-monitorozás 3-6 havonta ajánlott;
2. Javasolt az MRD-n alapuló, operálható nem kissejtes tüdőrák perioperatív klinikai vizsgálatainak elvégzése, és a lehető legnagyobb mértékben perioperatív precíziós kezelési lehetőségek biztosítása;
3. Javasolja az MRD szerepének külön-külön történő vizsgálatát mindkét betegtípusnál, a hajtógén-pozitív és a hajtógén-negatív betegeknél.

Helyileg előrehaladott, nem kissejtes tüdőrák esetén

1. Az MRD-vizsgálat ajánlott a lokálisan előrehaladott nem kissejtes tüdőrák radikális kemoterápiás terápiája után teljes remisszióban lévő betegek számára, ami segíthet a prognózis meghatározásában és a további kezelési stratégiák kidolgozásában;
2. A kemoradioterápia utáni MRD-alapú konszolidációs terápia klinikai vizsgálatai ajánlottak a lehető legpontosabb konszolidációs terápiás lehetőségek biztosítása érdekében.
Előrehaladott nem kissejtes tüdőrák esetén
1. Kevés releváns tanulmány foglalkozik az MRD-vel előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban;
2. Az előrehaladott nem kissejtes tüdőrák szisztémás terápiája után teljes remisszióban lévő betegeknél ajánlott az MRD kimutatása, ami segíthet a prognózis megítélésében és a további terápiás stratégiák kidolgozásában;
3. Ajánlott kutatásokat végezni az MRD-alapú kezelési stratégiákkal kapcsolatban teljes remisszióban lévő betegeknél, hogy a teljes remisszió időtartama a lehető legnagyobb mértékben meghosszabbodjon, és a betegek maximalizálhassák az előnyeit.

Látható, hogy az előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban az MRD kimutatásával kapcsolatos releváns vizsgálatok hiányában az MRD kimutatásának alkalmazása az előrehaladott nem kissejtes tüdőrákos betegek kezelésében nem egyértelműen javallt.
Az elmúlt években a célzott és immunterápia terén elért eredmények forradalmasították az előrehaladott NSCLC-ben szenvedő betegek kezelési kilátásait.
Egyre több bizonyíték van arra, hogy egyes betegek hosszú távú túlélést érnek el, sőt, képalkotó vizsgálatok segítségével akár teljes remissziót is várhatóan elérnek. Ezért, mivel az előrehaladott NSCLC-ben szenvedő betegek egyes csoportjai fokozatosan felismerték a hosszú távú túlélés célját, a betegség kiújulásának monitorozása jelentős klinikai kérdéssé vált, és további klinikai vizsgálatokban érdemes megvizsgálni, hogy az MRD-tesztelés is fontos szerepet játszhat-e ebben.